2015. május 1., péntek

Anyák napjára versek



 Édes jó anyám 


Elnézem a fecskét Fiát hogy eteti,
 Hogy betakargatja, Hogy gondját viseli.
 Te is így viseled Gondomat jó anyám!
 A lábad nyomát is Hát hogyne áldanám.
 





 

Édes jó anyám

Édes jó anyám
 Az az imádságom,
 Égben lakó jó Istenünk
 Rád nagyon vigyázzon.
 Szórja be útadat
 Gyönge violával,
 Jutalmazó két kezének
 Minden áldásával.


Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna
 Én azt is megkeresném,
 Ha csak egy csillag gyúlna
 Fényét ide vezetném.
 Ha csak egy madár szólna,
 Megtanulnék a hangján,
 Ami csak szép s jó volna
 Édesanyámnak adnám.


Az édesanyám

 Színes szárnyú kis madárka
 Csicsereg az ágon,
 Tarka szegfű mosolyog a
 Meleg napsugáron.
 Virág, madár, s az én szívem
 Őszintén kívánja:
 Édes anyát a jó Isten
 Éltesse, megáldja.


Édesanyám 

Ha mosolygó arcod nézem,
 Hogyha forró csókod érzem,
 Tudom, szeretsz édesanyám,
 Szeretlek én is igazán.
 Ég felé száll imádságom,
 Ami jó van a világon,
 Amit remél, kíván szíved,
 A jó Isten mind adja meg.
 Legyen örömökkel telve
 Életednek minden perce.


Ima 

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,
 Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
 Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
 Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.
 Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.
 Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?
 Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,
 Hints áldást fejére, a lába nyomára.


Édesanyám szeme

 Olyan a te szemed,
 Mint a nap az égen,
 Őrködve kíséri
 Minden kis lépésem.
 Ragyogó sugarat
 Szór minden utamra –
 Őrködő szemedet
 Felhő ne takarja.
 Jóságos két szemed
 Őrizőm, oltalmam:
 Mint a fényes csillag
 Mindig úgy csüng rajtam.
 Jóságos két szemed
 Könnyet ne hullasson,
 Mint a fényes csillag
 Mindig mosolyogjon.

 


Anyámnak

Virágot kerestem
 Pirosat, fehéret,
 Bokrétába kötöm
 S odaadom néked.
 Nem is kívánok én
 Érette egyebet
 Csak édesanyámat

 Az Isten tartsa meg 


 

 


Drága jó édesanyám,

Tavasz van a világon,
 Nap süt le a földre,
 Madár szól az ágon.
 Szívünk világában
 Szintén szép tavasz van,
 Szeretetnek napja
 Fürdeti sugárban.
 Tele van a szívünk
 Szép madárénekkel,
 Légy megáldva hosszú
 És boldog élettel.

 


Anyák napja jött el ma, oly boldog sok jó anya.
Lesi, várja léptemet, gyermekén hogy segíthet.
Köszönöm én jó anyám, hogy így vigyázol reám
Hogyha Téged bánat ér, vigasztalunk mindenért!
 
 Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat!


  Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Minden pillanatban gondolt Ő reám.
Ha sorsom megvadult s látta,
hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt.
Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Ha fáztam, a lelkét terítette rám.
Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem
  simogatta sebeim, siratta könnyeim.
Hogyha megbántottam, -már bánom azt
nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. 
Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,
mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám



 Nem az a leghatalmasabb, aki ország-világ ura.

Nem az a leghatalmasabb, aki szelek, 
tengerek fölött uralkodik
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van, az sem, 
akinek legnagyobb a kincse, gazdagsága,
hanem az a lehatalmasabb, aki embert szül a világra.
Szeretlek ÉDESANYÁM!


Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam 
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!




 Csak látni akarlak, anyu fényes csillag, látni,
ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged, angyal szelídséged,
Odabújni hozzád, megölelni téged

 

Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán,
Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán
neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.

Virágoskert az én szívem,
a szeretet benne terem.
Neked adom ÉDESANYÁM,
Köszöntelek Anyák napján. 

 Tele van a szívünk
Szép madárénekkel,
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel.
Dsida Jenő
 

 Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!
Petőfi Sándor

 Felvírradt a hajnal, 
nézd milyen szép reggel,
köszöntünk ma Téged,
sok-sok szeretettel.
Fogadd el szívünk
köszöntő szavát,
hogy veled ünnepelhessük az
Édesanyák napját.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
hogy hosszú éveken át
együtt legyünk Véled. 

 

 Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, 

Mint mikor az anyja őt karjaiba zárja. 
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál, 
Éberebb csillag sincs szeme sugaránál. 
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne, amennyit az anya meg ne érdemelne
 


Édesanyám drága, mit adjak ma éked
mivel mutassam meg, hogy szeretlek Téged?
Semmim sincsen, csak szerető szívem,
Te vagy a mindenem!
Amíg élek, el nem hagy az én szeretetem.
 
 Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám 
.


Valahová eltűntek az évek, elhervadtak

mint a rózsák színes szirmai
Csendes sétáim során lefoszlanak rólam,
gyermekkorom tündöklő álmai.
Valami mégis örökre megmarad nekem,
talán az angyalok üzenete... Édesanyám szeretete.  

Úgy repültem, mint a madár!

Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem! 

 Elmúlik minden,elrohan az élet a csillag is egyszer megsemmisül

Változik a Mindenség, változik a lélek, és talán semmit se hagy örökül. Állandó egy van csupán, ez nem változik soha: a gyermekét szerető Édesanya mosolya.  


  Halkan, puhán szirom pereg!
Simogatja öreg kezed.
Piros szegfü, halvány rózsa,
Téged köszönt Nagyanyóka!

  Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, 
 ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. (Móra Ferenc)  

  Keresek virágot, pirosat, fehéret, 

bokrétába kötöm és odaadom néked,
nem is kívánok érette egyebet,
csak hogy édesanyám ölelj meg, szeress meg.
(Gyulai Pál: Anyukámnak)
 

 Ameddig csak élek,
Szívem érted dobog.
Élj nagyon sokáig,
S legyél nagyon boldog
 Milyen tágas a végtelen Űr,
mennyi csodát rejtenek a távoli csillagok,
és mégis a legnagyobb csoda,
hogy még vagy nekem,
hogy a gyermeked vagyok..
.
 

 Sebesen száll a felhő az égen
Nem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni, mint a felhő tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd, tűzne fel dobogó keblére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám háza,
Csak búsulok, sóhajtok utána. 

 Szeretlek anyukám,
Oh, nagyon szeretlek.
Ahogy gyermekszív egy
Anyát szerethet.
 

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben
elcsitulnék  jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék kerek égen,
csorogna a földre  sárga fényem –
jaj, de onnan vissza sose járnék,
anyám nélkül mindig sírdogálnék.





Pákolitz István: Anyámnak 



Hogyha virág lennék,

ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

 Csorba Piroska: Mesélj rólam 


Mesélj anya, milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!

Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya mesélj rólam!
Milyen lettem, amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

 
Anyák napja
 (népköltés)
 

Már megjöttünk ez helyre,
Anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág:
Annyi áldás szálljon rád!


Donászy Magda: Ajándék 

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

 Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

 

Donászy Magda: Anyák napján 

 Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

 

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap fenn az égen.
Én kis virág meseréten.
Ha nem lenne nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül  de szomorú
lenne ez a nagy világ.

 

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? 


Mi van ma, mivan ma?
Édesanyák napja
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.

Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!

Nadányi Zoltán: Anyu 


Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,angyal szelídséged,
odabújni hozzád,megölelni téged.

 
 Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.
Anyanyelvemben őrizlek téged.
Szavaid szívem mélyén dübörögnek.
Úgy zengik vissza a mindenséget,
ahogy azt tőled szóval tanultam.
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.
Ez nem szégyenem se büszkeségem.
Anyám vagy! Most már csak a szavakban!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,
drágább a szavad, mélyebben dobban.
Nincs a földön oly kincs, se hatalom,
mely megfolythatna fiad ajkán.
Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.
Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.


Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?


Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

 

Kádár János: Anyáknak

Édesanyám, anyám, anyácskám,
menedékem, kedvem, szép orcám,
víg napom, csillagom, virágom,
fogadd el szerényke virágom.
Édesanyám, anyám, anyácskám,
anyukám, édesem, jó mamám,
kenyerem, illatom, virágom,
fogadd el szerényke virágom.
Édesanyám, anyám, anyácskám,
anyukám, édesem, jó mamám,
menedékem, kedvesem, szép orcám,
víg napom, csillagom, virágom.
Kenyerem, illatom, virágom,
fogadd el szerényke virágom:
ha megteszed én is virágzom.
Ha megteszed én is virágzom.

Áprily Lajos: A kertbe ment 

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertbe ment anyám.
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.
A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: